A HBOT és kutatásának szakkifejezései
Könnyebb
megérteni a HBOT elméleti hátterét akkor, ha megismerkedünk
néhány alapvető kifejezés jelentésével. Az egyik ilyen szakszó
az atmoszférás nyomás. A mindannyiunkat körülvevő
levegő nyomást gyakorol ránk, mivel súlya van, vagyis a Föld
közepe felé vonzza a gravitációs erő. Az atmoszférás nyomás
a tengerszint fölött egyre magasabbra jutva fokozatosan csökken,
mivel a fejünk felett elhelyezkedő légoszlop annál kisebb
súlyú, minél magasabbra jutunk. A tenger felszíne alá merülve
viszont minél mélyebbre úszunk, annál nagyobb súlyú a felettünk
elhelyezkedő víz súlya, így egyre nagyobb nyomás nehezedik
ránk. A változás az utóbbi esetben sokkal gyorsabb, mivel
a víz nagyobb súlyú mint a levegő. A víz nyomását hidrosztatikus
nyomásnak nevezzük. A teljes tapasztalható nyomás a hidrosztatikus
és az atmoszférás nyomás összege, mivel az atmoszféra a vízfelszínre
is nyomást gyakorol. Ezt az összeget nevezzük teljes atmoszférás
nyomásnak.
A
hiperbárikus oxigén adagolásakor a nyomást a teljes atmoszférás
nyomás többszöröseként fejezzük ki. Az 1 atmoszféra szint
nem más, mint a tengerszinten mérhető nyomás. Ha az orvos
1,5 atmoszféra nyomású HBOT-t ír elő, ez azt jelenti, hogy
a tengerszinten mérhető nyomás 1,5-szeresét, vagyis másfélszeresét
javasolja a páciens kezelésére. Az oxigén mennyisége
mindig attól függ, hogy mekkora nyomást alkalmazunk, mennyi
időn keresztül, milyen időközönként, és hogy mennyire hosszútávú
a terápia.
Az
egészségügyi tanulmányoknak számos típusa van. Az esettanulmányok
során a kutató tényleges pácienseken alkalmazza a módszert.
A cél az eljárás hatékonyságának ellenőrzése, és annak feltárása,
hogy mely esetekben javallt leginkább a terápia.
A
placebo-kontrollált, kettős vak (double-blind) vizsgálatokban
a terápiában részesülő személyek csoportját kontrollcsoporttal
vetik össze. Így az orvosoknak van összehasonlítási alapjuk,
tudják mihez hasonlítani a módszer eredményességét. A kontrollcsoportba
sorolt páciensek ártalmatlan anyagot, úgynevezett placebot
kapnak. A „kettős vakság” azt jelenti, hogy sem a vizsgálati
személyek, sem a vizsgálatot végző orvosok nem tudják, hogy
ki kapott placebot, és ki részesült valódi kezelésben. Ezzel
kiszűrhetőek a hamis pozitív eredmények, amelyek pszichológiai
hatások eredményei is lehetnek, és megelőzi a vizsgálati-
és kontrollszemélyek esetleges eltérő bánásmódját a vizsgálatot
vezető orvosok részéről. Előfordulhatnak olyan helyzetek,
hogy a kettős vak eljárás nem alkalmazható, mert az veszélyeztetné
egyes vizsgálati személyek egészségi állapotát.
Kereszt-vizsgálatnak
nevezzük azt az eljárást, amelynek során a személyek a vizsgálat
első részében vagy placebot vagy valódi kezelést kapnak, majd
a második fordulóban cserélnek a másik csoporttal (ha először
placebot kaptak, most valódi kezelést kapnak, ha pedig elsőként
kezelést kaptak, akkor most placebot). Így olyan módon ellenőrizhető
a kezelés hatása, hogy nem kell veszélyeztetni a vizsgálati
személyek egészségi állapotát. Tulajdonképpen a páciens saját
maga kontrollszemélye is egyben.
A
hiperbárikus oxigén terápiában részesülő páciensek többségén
a terápiát megelőzően minden egyéb módszert végigpróbálnak,
mire végül sorra kerül a HBOT. Az ilyen páciensek esetei longitudinális
(hosszmetszeti) vizsgálatok, amelyekben a személy ismét
saját maga kontrollszemélye, mivel a HBOT az utolsó kezelés
az egyéb, jól dokumentált kimenetelű módszerek sorozatának
végén. Ezeket az eseteket tehát nem szabad letudni annyival,
hogy csupán anekdotikus bizonyítékok, amelyek az orvos vagy
a beteg szubjektív élményein alapulnak.
