A HBOT alkalmazása szélütés (stroke) kezelésében
Manapság a nyugati társadalmakban a szélütés jóval gyakoribb
oka a neurológiai zavaroknak, mint a különböző fejsérülések.
Az Egyesült Államokban a szélütés a harmadik leggyakoribb
halálok, és a legtöbb rokkantat szélütés következtében százalékolják
le. A betegek egyharmada nem éli túl az első rohamot, további
egyharmaduk pedig állandó nővéri felügyeletre szorul. Csak
a további 33% mutat javulást, és sokan közülük nem képesek
ugyanazokat a tevékenységeket végezni, mint a szélütés előtt.
Az Egyesült Államokban a stroke-betegek rehabilitációjának
költsége évi 30 milliárd dollár.
A
szélütésből való felépülés elősegítésére számos módszer létezik.
Gyógyszerek alkalmazhatóak olyan tünetek enyhítésére, mint
az izomgörcs, magas vérnyomás és az agyduzzanat. Műtéti beavatkozással
csökkentik a izomspaszticitást, rendellenes szöveteket távolítanak
el, és csökkentik a koponyán belüli nyomást. Az újabb módszerek
között említhetjük a táplálkozási tanácsadást, a gyógynövény-kezelést,
az akupunktúrát és a pszichoterápiát. A fizikoterápia célja
egyes idegrendszeri funkciók visszaszerzésének elősegítése,
és a plaszticitás serkentése.
A
fenti módszerek egyike sem kielégítően hatékony. Nem meglepő
tehát, hogy a szélütés kezelésével kapcsolatban sokan igen
borúlátóan állnak hozzá az orvostudomány eszközeihez. Éppen
a HBOT lehet az a módszer, ami reményt adhat a szélütést szenvedett
betegeknek és hozzátartozóiknak.
A
HBOT szerepe az agy felépülésében
A
szélütést szenvedett beteg felépülésének a két legfontosabb
tényezője az infarktus és az azt körülvevő terület, a penumbra
kiterjedése. A penumbrában lévő agyszövet jelenléte a magyarázata
annak, hogy a kezdetben tapasztalható tünetek nem utalnak
rá egyértelműen, hogy végül milyen mértékeben épül majd fel
a beteg1. A HBOT legfontosabb hatása a duzzanat enyhítése
és a penumbrában lévő sejtek felélesztése az oxigénellátás
biztosításával.
Ezeknek
a sejteknek az aktivációja lehet a magyarázata annak, hogy
sok esetben olyan betegek is mutatnak javulást, akik évekkel
a szélütés után részesülnek HBOT-ban – olyan esetet is dokumentáltak,
amelyben a stroke után 13 évvel is eredményes volt a hiperbárikus
terápia. Számos stroke beteg rendelkezik inaktív, de élő agysejtekkel,
amelyek a képalkotó eljárásokkal készített felvételek tanúságai
szerint is potenciálisan működőképes agyszövetet alkotnak.
A
szélütés gyógyításában a nem funkcionális idegsejtek aktivizálása
a HBOT legfigyelemreméltóbb, de nem egyedüli hatása. A terápia
számos egyéb módon javíthatja a beteg állapotát:
-
Az oxigénhiány enyhítése. Mivel az ischemiás terület
vérellátását nem lehet azonnal helyreállítani, az érintett
szövetekbe csak úgy juttatható nagyobb mennyiségű oxigén,
hogy a véren kívül a szervezet összes testnedvébe több oxigént
viszünk be. A HBOT úgy növeli a szövetekbe szállított oxigén
mennyiségét, hogy a vérplazmába, a nyirokba és a cerebrospinális
folyadékba visz be oxigént. Ha egy bizonyos területet egyáltalán
nem ér el a vérkeringés, például artériaeltömődés esetén,
a kérdéses területen a szöveteket cerebrospinális folyadék
láthatja el oxigénnel.
-
A mikrokeringés serkentése. Ha a károsodott szövet
megfelelő mennyiségű oxigént kap, új kapillárisokat képezve
helyreállítja eredeti állapotát.
-
Az agyduzzanat enyhítése. A szélütést követően a
sérült területen duzzanat, más néven ödéma jelenik meg. Gyógyszeres
kezeléssel enyhíthető a duzzanat, de ezek a szerek gyakran
káros hatással vannak az egészséges agyszövetre. Ráadásul
nem ritka, hogy az ödéma a gyógyszeres kezelés befejeztével
visszatér. A gyógyszer hatására ugyan visszahúzódhat az ödéma,
de az oxigénellátást nem biztosítja. A HBOT biztonságosan
segíti elő az ödéma méretének csökkenését oly módon, hogy
összehúzza az ereket. Az agysejtek körüli felesleges folyadékmennyiség
elszívása után a sejtek eredményesebb működésre képesek. A
terápia ezen kívül segíti eltávolítani a sejtek anyagcsere
folyamatainak melléktermékeit, amelyek egy bizonyos koncentráció
felett mérgezőek lehetnek.
-
Az izomgörcs oldása. A szélütést szenvedett betegek izomzata
gyakran merev, spasztikus. Az izomgörcs a fizikoterápia alkalmazásának
legkomolyabb akadálya. A HBOT bizonyítottan enyhíti az izommerevséget.
Jelenleg nem világos, hogy a HBOT miként fejti ki izomgörcs-oldó
hatását. Feltételezések szerint a penumbra területeken lévő
sejtek aktivációja lehet a jelenség hátterében.
A
HBOT alkalmazásának vannak további előnyei is a szélütést
szenvedett beteg számára. Ilyen például a szabad gyökök, vagyis
olyan molekulák semlegesítése, amelyek szövetkárosodást okozhatnak,
vagy az idegimpulzusok serkentése a gerincvelő felső, agyhoz
legközelebb eső területén.
A
HBOT hatékonyságát a szélütés kezelésében számos tanulmány
eredménye támasztja alá. Kilenc állatkísérletből nyolc pozitív
eredménnyel zárult. Az egyetlen olyan kísérletben, amelyben
nem tapasztalták egyértelműen a HBOT hatékonyságát, a kísérletet
végző szakemberek megjegyezték, hogy a kutyákon alkalmazott
anesztetikumok befolyásolhatták a HBOT hatását.
Rendelkezésre
állnak emberekkel végzett pozitív vizsgálati eredmények is.
Például Dr. K.H. Holbach és munkatársai tanulmányukban 35
szélütésen átesett, krónikus artéria elzáródásban szenvedő
beteg esetét tekintették át. A stroke után a betegeket átlagosan
tíz héten keresztül kezelték HBOT-val. A terápiát 1,5 abszolút
atmoszférás nyomáson kapták, naponta 40 percen át. A kezelést
körülbelül két hétig tartott. A betegek állapotát klinikai
vizsgálatokkal és elektroenkefalogrammal ítélték meg.
A
35 beteg közül 15 személynek javult az állapota, mind klinikailag,
mind az EEG tanúsága szerint, és extrakraniális/intrakraniális
(EC/IC) artéria bypass műtétet végeztek rajtuk. Ez a beavatkozás,
amely jobb véráramlást biztosít az agy számára, biztosította,
hogy a betegek jobb állapota stabilizálódjon. További 15 vizsgálati
személy állapota nem javult, és nem is végeztek rajtuk műtétet.
5 olyan betegen, akik nem reagáltak a HBOT-ra, elvégezték
a bypass műtétet, de javulás így sem volt tapasztalható.
A
HBOT együttműködhet a fizikoterápiával is, amelyben a beteg
különböző gyakoraltokat végez annak érdekében, hogy visszanyerje
kontrollját a végtagjai felett. A fizikoterápia újraszervezi
azokat az idegsejteket, amelyeket a HBOT aktivizál, vagyis
elősegíti plaszticitásukat.
Egy
másik tanulmány 122 olyan esetet tekint át, amelyben vérrög
okozta a szélütést. A 122 beteg közül 79 öt hónaptól tíz éves
időtartamig kapott HBOT-t - tehát a spontán felépülés határideje
után. A betegek közül sokan különböző fizikoterápiás kezelésekben
részesültek. HBOT-t 1,5-2,0 atmoszférás nyomáson kaptak, az
adott személy felépülésének megfelelő gyakorisággal és időtartamon
keresztül. A 79 betegnek 65%-a számolt be arról, hogy életminősége
javult. A HBOT betegek lényegesen kevesebb időt töltöttek
kórházban – átlagosan 177 napot, szemben a hagyományos kezelésben
részesülő betegek átlagosan 287 napjával. Figyelemre méltó,
hogy a HBOT-val kezelt betegek mindegyike visszatérhetett
otthonába, míg a többi beteg közül sokan rehabilitációs központban
igényeltek további kezelést. Mindez jelentős erőforrás-megtakarítást
jelent a HBOT betegek javára, mind emocionális, mind anyagi
értelemben.
A
hiperbárikus terápiák elismert szakembere, Dr. K.K. Jain tanulmányában
a HBOT-ban részesülő betegek többségénél a kezelés hatására
enyhült az izommerevség. Ez a javulás a HBOT napi alkalmazásával
és fizikoterápiával kiegészítve tartós volt.
A
HBOT eredményessége képekben
Dr.
Neubauer SPECT (foton emissziós computer tomográf) segítségével
kíséri figyelemmel a terápia hatását. Egyik páciense egy 66
éves férfi volt, akinek szélütés következtében károsodott
a homloklebenye és a középagya. Otthonában folyamatos felügyeletet
igényelt, amelyet felesége látott el. Összességében agyának
mindössze a fele volt működőképes. Már egy órányi HBOT után
világossá vált, hogy a páciens agya tartalmaz visszaállítható
szövetet. A terápia hatására a beteg a teljes magatehetetlenségből
végül odáig fejlődött, hogy ismét képes volt beszélni, önállóan
enni, kontrollálni bélműködését, és segítséggel járni. Bár
teljesen nem épült fel, életminősége összehasonlíthatatlanul
jobb lett. Állapotának javulása lényegesen enyhítette a családtagjaira
rótt fizikai, emocionális és anyagi terhet is.
Egy
másik esetben egy 60 éves asszony részesült HBOT-ban, 13 évvel
azután, szélütés érte. A SPECT nagy méretű jobboldali infarktust
mutatott. A betegnek beszédzavara volt, nyálfolyásról panaszkodott,
és testének jobb felét nehezen mozgatta. A károsodott agyterületet
olyan sejtek vették körül, amelyek elég oxigént kaptak az
életben maradáshoz, de nem eleget ahhoz, hogy megfelelően
funkcionáljanak. A HBOT hatása már néhány alkalom után jelentkezett.
A SPECT kép egyértelmű javulást mutatott, a beteg jobb testfelén
pedig enyhült az izomgörcs, így könnyebben tudott járni, bár
botra még mindig szüksége volt. Hatvan HBOT kezelést követően
a betegnek megszűnt a nyálfolyása, tisztábban beszélt, és
egyre könnyebben járt. Agykárosodott betegek SPECT képeinek
tanúsága szerint azoknál a pácienseknél, akik normál nyomáson
kapták az oxigént, közel sem volt olyan mértékű a penumbra
aktivációja, mint azoknál, akik hiperbárikus adagolásban részesültek.
A
stroke mielőbbi kezelése rendkívül fontos, mivel a felépülés
esélye akkor a legnagyobb, ha már a szélütést követő első,
akut szakaszban jön a segítség. A HBOT-t rendszerint 1,5 abszolút
atmoszférás nyomáson alkalmazzák, szükség esetén 1,75 atmoszféráig
növelve a nyomást. E fölötti nyomásértékeket ritkán használnak.
A kezelést egy órás szakaszokban kell ismételni hat óránként
éjjel-nappal mindaddig, amíg a stroke stabilizálódik, amelyhez
általában harminc kezelésre van szükség.
A
HBOT vérrögöket fellazító hatású szövet plazminogén aktivátorral
(TPA) kombinálva is alkalmazható. Bár a TPA hasznos kiegészítője
az akut szélütés kezelésének, hátrányai is vannak. Először
is a szélütés kezdetétől számított három órán belül alkalmazni
kell. Mivel a stroke rendszerint éjjel jelentkezik, gyakran
nyolc óra is eltelik, mire diagnosztizálják az állapotot.
Másrészt a TPA korai vagy késleltetett vérzést okozhat, így
nem alkalmazható olyan esetben, amikor vérzés okozza a szélütést.
Harmadrészt csak három hónap elteltével derül ki, hogy hatásos
volt-e a TPA alkalmazása. A gyógyszerfejlesztő cégek olyan
szeren dolgoznak, amely későbbi szakaszban alkalmazható, és
kevesebb mellékhatása van.
A
HBOT szintén kombinálható egy újabban kifejlesztett módszerrel,
amelynek során a beteg ágyékában lévő nagy méretű artériából
egy csövön keresztül vért pumpálnak a nyaki vénákba. Ezzel
az eljárással kikerülhető az elzáródott artéria. A HBOT hatásos
omentum tranzpozícióval együtt is.
A
HBOT ezen kívül kombinálható különböző rehabilitációs technikákkal
is, például fiziko-, beszéd- és foglalkozásterápiával, valamint
biofeedback módszerekkel.
