Oxigensatrak.hu

HBOT a sclerosis multiplex kezelésében

A sclerosis multiplex kialakulásának okára számos elméletet találunk a szakirodalomban. A szokványos terápiák alapját két vezető elmélet képezi, a vírusfertőzést feltételező és a sclerosis multiplexet autoimmun betegségnek tekintő elmélet.

Az előző szerint a betegség a szervezet reakciója egy meghatározott vírus által előidézett gyulladásra. A sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél azonban eddig nem sikerült izolálni olyan vírust, ami egyértelműen összefüggésbe hozható lenne a betegséggel. Nincs tehát bizonyíték arra, hogy a sclerosis multiplexet vírus idézné elő, vagy akár szerepet játszana a betegség előrehaladtában.

Az autoimmun elmélet szerint az immunrendszer pusztítja az idegrostokat borító mielinhüvelyeket. Az elmélet szerint azonban a mielinpusztulásnak csak az agyban és a gerincvelőben kellene lezajlania, noha a sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél sokszor más területeken is megfigyelhető a jelenség.

Teret nyert a betegség kialakulását magyarázó néhány további elmélet is. Az egyik szerint az agyereket zsírrészecskék tömíthetik el, ami érelzáródást, majd duzzanatot okoz, ami viszont léziók kialakulását idézi elő. Mások szerint környezeti tényezők állnak a háttérben. A sclerosis multiplexet például okozhatja valamilyen toxin, például nagy mennyiségű cink, higany vagy réz, olyan anyagok, amelyeket a fogorvosok használnak tömőanyagként. A mai napig nem áll rendelkezésre kielégítő bizonyíték arra nézve, hogy ezek az anyagok valóban előidézhetik-e a sclerosis multiplexet, vagy ronthatják-e az ebben a kórban szenvedő beteg állapotát.

Felmerül a kérdés, hogy bizonyító erejű adatok hiányában miért élveznek támogatást a fenti elméletek. Véleményünk szerint ennek egyszerű magyarázata van: túl sok erőfeszítést és pénzt öltek már bele ezekbe a kutatásokba ahhoz, hogy a szakma szívesen venne számba új elméleteket.

A sclerosis multiplex okának újabb elmélete

Dr. Neubauer és a Dél-Alabamai Egyetemen dolgozó Dr. Sheldon Gottlieb elmélete többek között magyarázatot ad arra is, hogy a hiperbárikus oxigén terápia miért hatékony gyógymódja a sclerosis multiplexnek. Elméletük klinikai megfigyeléseken és a szakirodalom átfogó ismeretén alapszik, és magyarázatot kínál a jelenlegi terápiás módszerek sikertelenségére is. Kritikai áttekintésükben összevetették a jelenleg elfogadott nézeteket és gyógymódokat, majd levonták a következtetést, miszerint a HBOT a jelenleg rendelkezésre álló legeredményesebb és a legbiztonságosabb módszer a sclerosis multiplex kezelésére.

Hogyan jutottak erre a megállapításra? Dr. Neubauer és Dr. Gottlieb szerint a sclerosis multiplex nem más, mint egy seb a központi idegrendszerben. Szerintük a seb annak hatására alakulhat ki, hogy az agyban és a gerincvelőben megnő a vérnyomás, és tartósan magas marad. Mindez károsítja az ereket, amelyek genetikailag érzékenyek a hosszú időn keresztül fennálló magas vérnyomásra. Az erek sérülései olyan változásokat idéznek elő az idegszövetben, ami oxigénhiányhoz vezet, vagyis hasonló állapothoz, mint ami szélütésnél és egyéb agykárosodásoknál figyelhető meg. A sclerosis multiplex esetében azonban a hypoxia az idegrostok mielinhüvelyeit károsítja, valamint másodlagos hatásként az immunrendszert is.

Mindez azt jelenti, hogy a sclerosis multiplex hasonlóan közelíthető meg, mint a szintén oxigénhiány következtében bekövetkező agykárosodások, például a stroke. Ha tehát a HBOT alkalmas arra, hogy szélütés esetén megfelelő mennyiségű oxigént juttasson a szövetekbe a tünetek enyhítéséhez, akkor a sclerosis multiplex esetén is hatékonynak kell lennie.

Dr. Neubauer és Dr. Gottlieb elméletét más szakemberek is támogatják. A The Lancet nevű elismert brit orvostudományi folyóiratban megjelent levelek tanúsága szerint bizonyítékok vannak arra, hogy a sclerosis multiplex valóban a központi idegrendszerben jelentkező érbetegség. Ezek az orvosok elfogadják a Gottlieb-Neubauer elméletet

A HBOT alkalmazása a sclerosis multiplex kezelésében

A jelenleg elérhető gyógyszeres terápiáknak sokszor olyan mellékhatásai vannak, amelyek kellemetlenebbek, mint a betegség tünetei. Az általánosan használt interferonok és szteroidok ráadásul rendkívül drágák is.

A sclerosis multiplexnek a HBOT az egyetlen olyan kezelési módja, amely komolyabb mellékhatások nélkül enyhíti a tüneteket. A többi terápia többségétől eltérően a HBOT az egyetlen gyógyszeres kezeléshez hasonlítható módszer, amely hosszútávon is eredményes.

A sclerosis multiplexet az oxigénhiánnyal magyarázó Gottlieb-Neubauer elméletet alátámasztja az a tény, hogy a HBOT enyhíti a tüneteket. A terápia hatékonyságát a szakma csak lassanként fogadta el..

Az elismerés első jele 1983. januárjában bukkant fel, amikor a nagy szakmai presztízsű New England Journal Of Medicine-ben beszámoló jelent meg a HBOT-ról. A közel egy év alatt többször átdolgozott cikk megfogalmazása óvatos volt ugyan, de bizakodásra adott okot: Az említett előzetes eredmények arra utalnak, hogy a hiperbárikus oxigén, ha átmenetileg is, de pozitív hatással van a sclerosis multiplexben szenvedő betegek állapotára, így a téma további kutatást igényel. A cikknek óriási hatása volt az érintett betegekre, akik azonnal próbára akarták tenni az új módszert.

A New England Journal Of Medicine-ben megjelent cikk alapja egy kontrollált klinikai vizsgálat volt, amelyet Dr. B.H. Fischer, Dr. M. Marks és Dr. T. Reich végzett el 1980 és 1982 között a New York Egyetem Egészségügyi Központjában. A krónikus sclerosis multiplexben szenvedő 40 beteget véletlenszerűen két csoportra osztották. A kísérleti csoport tagjai tiszta oxigént kaptak, a kontrollcsoport tagjai pedig 90% oxigént és 10% nitrogént. Mindkét csoport 2,0 abszolút atmoszférás nyomáson kapta a gázt, de a tényleges nyomás a maszkok szivárgása miatt 1,4 atmoszféra volt. A kezelés naponta 90 percig tartott, összesen 20 alkalommal.

A 17 HBOT-ban részesülő beteg közül 12 (70%) tüneteinek enyhüléséről számolt be (a 20 kísérleti személyből 3 még a kezelés befejezte előtt kiszállt a vizsgálatból). A kontrollcsoportban 20 személyből csupán 1 (5%) állította, hogy jót tett neki a kezelés.

A HBOT jótékony hatását tapasztaló betegek közül 7 személy tüneteinek rövid távú enyhüléséről, 2 5 pedig hosszú távú javulásról számolt be. A betegség kevésbé súlyos formájában szenvedő betegek jobban és tartósabban reagáltak a kezelésre.

Az egy évvel későbbi felülvizsgálat során a tiszta oxigénnel kezelt személyek közül csupán 2 (12%) számolt be állapotának romlásáról. A kontrollcsoportban ezzel szemben 11 személy (55%) állapota romlott.

Publikáltak olyan tanulmányokat is, amelyek tagadják, hogy a HBOT eredményes kezelési módja lenne a sclerosis multiplexnek. Dr. Neubauer szerint ezekben a vizsgálatokban figyelmen kívül hagytak, vagy nem megfelelően kezeltek bizonyos tényezőket. Előfordult, hogy túlságosan előrehaladott állapotban lévő betegeket kezeltek, nem volt elegendő a terápia időtartama, vagy nem megfelelő nyomást alkalmaztak. Érdekes, hogy a negatív eredménnyel záruló vizsgálatok egyikének vezetője később hiperbárikus központot nyitott Nagy Britanniában, éppen sclerosis multiplexben szenvedő betegek részére.

1984-ben Dr. Neubauer tudomására jutott, hogy tizennégy országban több mint tízezer sclerosis multiplexben szenvedő beteget kezeltek addig. Munkatársaival megállapították, hogy a páciensek többségének (70%) javult a bél- és húgyhólyag funkciója, csökkent az izomspaszticitása, és egyéb szisztémás zavarai is stabilizálódtak. Objektív, vagyis mérhető javulás a betegek 25%-ánál volt tapasztalható. Szubjektív, vagyis az orvos és a beteg által is észlelhető, de nehezen mérhető javulás a páciensek 45%-ánál jelentkezett. Egyértelmű volt még, hogy a rendszeres utókezelésben részesülőknek nem romlott az állapota, és nem estek vissza.

Egy kettős-vak, placebo-kontrollált vizsgálat eredménye szerint, amelyet Dr. T. Yamada és mtsi végeztek Japánban, már a rövid ideig alkalmazott HBOT is objektív javulást eredményezett. A vizsgálatot vezető orvosok szerint a hosszú távú HBOT hatására szignifikánsan csökkent a visszaesések száma.

További 600 sclerosis multiplexben szenvedő beteg esetéről Dr. Neubauer számolt be egy konferencián, ahol a hiperbárikus gyógymódok kaptak főszerepet. A kezeltek egy része félbeszakította a kezelést, vagy anyagi megfontolásból, vagy mert kényelmetlen volt számára az utazás a kezelés miatt. A kezelést félbeszakító személyekhez viszonyítva a terépiában folyamatosan részesülőknél jelentős objektív javulás volt megfigyelhető, és csökkent a visszaesések száma.

Egy két évig tartó vizsgálat, amelyet a Ninewells Egészségügyi Intézet végzett a skóciai Dundee Egyetemen, 128 HBOT-ban részesült sclerosis multiplexes beteget hasonlított ugyanennyi kontrollszeméllyel, akik szintén sclerosis multiplexben szenvedtek, de nem kaptak kezelést. A HBOT-val kezelt személyek 70%-ának vagy nem romlott, vagy stabilizálódott, vagy enyhén javult az állapota.

Mint kiderült, a HBOT ugyan nem tökéletes gyógymódja a sclerosis multiplexnek, de hatékony terápiás módszernek bizonyult. Alkalmazásával pozitívan befolyásolható a betegség kimenetele. A HBOT-t különösen akkor kell hosszú időn keresztül rendszeresen alkalmazni, ha a betegség a páciens kisagyában okozott károsodást, vagy ha sérült a bél- és húgyhólyag-kontroll.

Az eredményesség érdekében a HBOT-t a diagnózis megállapítása után a lehető leghamarabb meg kell kezdeni. Mint minden más betegség, a sclerosis multiplex is egyre nehezebben kezelhető az idő előrehaladtával. Az oxigén nem fordíthatja vissza a plakkok kialakulásának folyamatát, ezért legeredményesebben a plakkok megjelenése előtt alkalmazható.

Dr. Neubauer programja szerint egyterű kamrát használunk. A páciens négy egyórás kezelést kap 1,25 atmoszféra nyomáson, majd nyolc kezelést 1,5 atmoszféra nyomáson. A kezelést naponta egyszer vagy kétszer adjuk. Az orvos és betege szorosan együttműködnek annak megállapításában, hogy a betegnek mekkora nyomás a legmegfelelőbb. Pozitív eredmény hiánya esetén a nyomás 1,75 atmoszféráig, vagy akár 2,0 atmoszféráig növelhető, de ez utóbbi ritkán szükséges. Általában már húsz alkalom után tapasztalható a javulás. Nem szabad elfelejteni, hogy a HBOT hatása kumulatív, így nem kizárt, hogy a beteg állapotának javulása csak két vagy három héttel a terápia befejezése után jelentkezik.

Bár az átlagos terápia húsz alkalomból áll, a terápiát mindaddig folytatni kell, amíg a páciens állapota javul. Egyes betegeknek nyolcvan kezelésre is szükségük van, mire elérik a stabilizációt és a maximális javulást. A sclerosis multiplex bármely terápiájának hatékonysága csak egy-két év elteltével ítélhető meg.

A HBOT használható arra is, hogy fenntartsuk vele a remissziót. Ehhez hetente egy-két alkalomra lehet szükség, de a kezelések igény szerint ritkíthatóak akár havonta egy-két alkalomig is.

A HBOT-t más terápiákkal kell kombinálni. Ilyen lehet a beszéd-, és foglalkozási terápia, és a gyógymasszázs. A bio-feedback módszerű pszichoterápia javíthatja a beteg emocionális közérzetét.