A HBOT alkalmazása mérgezések kezelésére
Szénmonoxid-mérgezés
A
HBOT jól megalapozott eljárás a szénmonoxid-mérgezés kezelésére.
Segítségével olyan mennyiségű oxigén juttatható a véráramba,
hogy a hemoglobin egy része a szénmonixid helyett oxigént
köt meg. A hiperbárikus oxigén egy része a plazmában oldódik,
így még több oxigén jut a szövetekbe. A HBOT enyhíti a duzzadást,
és megfékezheti az idegsejtek károsodását, ami a szénmonoxid-mérgezés
jellegzetes tüneteinek hátterében áll. A HBOT ezen kívül csökkentheti
a szénmonoxid felezési idejét, ami a véráramban 5,3 óra abban
az esetben, ha tengerszinten lélegezzük be a levegőt. A 3,0
atmoszféra nyomáson alkalmazott HBOT 23 percre csökkenti a
felezési időt.
A
HBOT eredményességét a szénmonoxid-mérgezés kezelésére 1895-ben
fedezték fel. Egy neves skót orvos, Dr. John Scott Haldane
olyan üvegbe helyezett egy egeret, amelyben 2,0 atmoszféra
nyomású oxigén és 1,0 atmoszféra nyomású szénmonoxid volt.
Az egéren nem voltak megfigyelhetőek a mérgezés jelei1. 1942-ben
Dr. Edgar End és munkatársa, Dr. C.W. Long elsőként demonstrálták
azt, hogy a megnövelt nyomású oxigén alkalmazása eredményesebb
a szénmonoxid-mérgezés kezelésében, mint a normál nyomású
oxigén. Ezt követően számos vizsgálat igazolta, hogy a hiperbárikus
oxigén "kiütheti" a szénmonixidot a hemoglobin kötéséből.
Szénmonoxid-mérgezést
szenvedett emberi pácienst először 1960-ban kezeltek HBOT-val.
Az első két beteg teljes mértékben felépült. A későbbi tasztalatok
alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy a HBOT életmentő
lehet még abban az esetben is, ha nem közvetlenül a mérgezést
követően alkalmazzák.
Dr.
Neubauer 1979-ben olyan beteget kezelt HBOT-val, aki szénmonoxid-mérgezés
következtében már tizenegy napja volt kómában, agyduzzanata
volt, és teljesen abnormális EEG-t mutatott. A beteg már az
első kezelés alkalmával magához tért. A huszonharmadik kezelés
után segítség nélkül járt, és jelentős volt a javulás a mentális
állapotában is, míg végül teljes mértékben felépült, a mérgezés
minimális utóhatásaival. Később számos további vizsgálat vezetett
hasonló eredményekre. Rendelkezésre állnak arra utaló adatok
is, hogy a füstmérgezésben szenvedő betegeken is segít a HBOT.
Egy 1989-ben végzett vizsgálatban 500 füstmérgezést szenvedett
beteget kezeltek HBOT-val, és egyikőjük sem szenvedett maradandó
károsodást a mérgezés miatt. A szokványos eljárásnak megfelelő,
normál nyomású oxigénnel kezelt betegeknek ezzel szemben 12%-uk
agykárosodást szenvedett.
A
hiperbárikus terápiát alkalmazó szakemberek többsége egyetért
abban, hogy a HBOT eredményesen alkalmazható szénmonoxid-
és füstmérgezés kezelésére. A tapasztalatok szerint általában
véve a következő esetekben kell alkalmazni a HBOT-t:
-
Ha a pácienssel korábban már előforult, hogy füst vagy szénmonoxid
hatására elvesztette az eszméletét
- Ha a vizsgálati eredmények szerint a beteg szöveteinek károsodása
vagy szénmonoxidszintje meghaladja a 15%-os szintet.
- Ha a SPECT képen abnormalitás figyelhető meg, illetve ha
a CT vagy az MRI agyduzzadást mutat.
Egyéb
mérgezések
A
HBOT a szénmonoxid-mérgezésen kívül a következő gázok okozta
mérgezések esetén alkalmazható:
-
Cián
- Hidrogén-szulfid
- Szén-tetraklorid
A
HBOT e mellett methemoglobinemia ellen is eredményes lehet.
Ciánmérgezés
esetén a HBOT hatékonyan alkalmazható a szokványos kezelés
kiegészítéseként, melynek során amilnitrátot és szódiumnitrátot,
majd szódium tioszulfátot adnak a betegnek. Esettanulmányok
bizonyítják a HBOT eredményességét.
Először
állatkísérletekkel igazolták, hogy hidrogénszulfid-mérgezés
esetén a hiperbárikus oxigén jóval hatékonyabb a normál nyomáson
adagolt oxigénnél. A legeredményesebb eljárás a HBOT és a
szokásos kezelés részét képező amilnitrát és szódiumnitrát
együttes alkalmazása. Publikáltak olyan vizsgálati eredményeket
is, amelyek az emberi alkalmazás eredményességét bizonyítják.
A
HBOT szén-tetraklorid mérgezés esetén csökkentheti a máj károsodását,
elsősorban olyan szabad gyök semlegesítőszerek adagolásával
kombinálva, mint a szelénium, illetve a C és E vitamin. Az
állatkísérletek tanúsága szerint a HBOT jelentősen javítja
a túlélési arányt, különösen abban az esetben, ha a kezelésre
a mérgezés után egy órán belül sor kerül. Bizonyították azt
is, hogy szén-tetraklorid mérgezést szenvedett humán páciensek
szintén pozitívan reagálnak a HBOT-ra. Egy esetben a kezelést
csak 24 órával azután tudták megkezdeni, hogy a betegnek 150
milliliter szén-tetraklorid jutott a szervezetébe. Mája súlyosan
károsodott, és igen közel járt ahhoz, hog elveszítse életét,
a HBOT-nek köszönhetően azonban stabilizálódott az állapota.
A mérgezés után 12 nappal készített biopszia tanúsága szerint
a visszamaradt májkárosodás minimális mértékű volt.
A
HBOT jól bevált kezelés a methemoglobinemiára is, a szokásos
metilén-kék adagolással kombinálva. Az eljárást próbára tették
olyan betegeken is, akik drog-indukált kómában voltak, vérükben
65% feletti methemoglobin szinttel. 2,2 atmoszférás nyomással
alkalmazva a HBOT-t, egy órán belül 6%-kal csökkenthető volt
a methemoglobin szint.
