Oxigensatrak.hu

A HBOT alkalmazása csontbetegségek kezelésére

A HBOT az osteoclast és osteoblast sejtek serkentésével segíti a csontbetegségek gyógyulását. Ezen kívül a HBOT elősegíti az új erek létrehozását, így a megfelelő véráramlás biztosítja a gyógyulófélben lévő csontszövet kielégítő tápanyag- és oxigénellátását, segíti az osteoclast sejtek munkáját, és fehér vérsejteket szállít a sérült területre. Az orvosok a csontbetegségek közül elsőként az osteomyelitis kezelésében ismerték fel a HBOT eredményességét 1968-ban, patkánykísérletekkel. A különböző csontfertőzésekben (sinus fertőzés, tályog, csontleépülés) szenvedő állatokat kizárólag HBOT-val kezelték. Sem antibiotikumos kezelésre, sem műtéti beavatkozásra nem került sor. Az állatokat aszerint osztották csoportokba, hogy mekkora nyomást alkalmaztak náluk. A leghatékonyabbnak a naponta háromszor 2 órán keresztül adott 2,0 atmoszféra nyomás bizonyult. A betegség kialakulása előtt alkalmazott HBOT nem előzte meg a fertőzés jelentkezését. Ebből a vizsgálatot végző orvosok arra következtettek, hogy a HBOT csak a már meglévő osteomyelitis leküzdésében nyújthat segítséget a szervezet immunrendszerének, tehát nem közvetlenül a baktériumokat pusztítja el.

Számos további tanulmányt publikáltak, amelyek alátámasztják, hogy a HBOT fontos kiegészítője lehet az antibiotikumos kezelésnek és a műtéti beavatkozásnak. Az osteomyelitis kezelésére alkalmazott HBOT a tanulmányok tanúsága szerint az esetek 60-85%-ban eredményes, a visszaesések csökkent arányával.

Dr. Jefferson C. Davis, a korai hiperbárikus orvoslás egyik úttörője 1977-ben 98, majd 1986-ban 38 beteggel végzet vizsgálatot a texasi Methodist Kórházban. Ezek a betegek különböző helyeken (végtagok, gerinc, medencecsont, koponya, stb.) jelentkező osteomyelitisben szenvedtek. A vizsgálatban részt vevő személyeknél az antibiotikumos és műtéti kezelés kevéssé volt sikeres. A HBOT a betegek több mint 50%-ánál teljesen megszüntette a gyulladást. Ezek a személyek még az öt évvel később végzett utóvizsgálatot követően is hosszú időn keresztül gyógyultak voltak. Érdemes megjegyezni, hogy 1991 közepe és 1993 végez között 417 páciens összesen 11371 kezelésben részesült abban a kórházban, ahol a fent említett vizsgálatot végezték. A terápia nélkül sokan közülük már nem élnének, mások pedig végtagamputációra szorultak volna.

Egy másik vizsgálatban krónikus osteomlyelitisben szenvedő 40 beteget kezeltek HBOT-val az antibiotikumos és műtéti kezelés kiegészítéseként. A két évvel később végzett utóvizsgálat eredménye szerint a gyógyulási arány 85 % volt.

Az osteomyelitis foghúzást követően megtámadhatja az állkapocs-csontot is. Egy tanulmányban 3 olyan pácienst említenek, akiknél sikerrel alkalmazták a HBOT-t más módszerrel kezelhetetlen osteomyelitis esetén. Három évvel később 3 további osteomyelitises beteget kezeltek HBOT-val. Mindhárom beteg meggyógyult, de az ehhez szükséges idő nagyban függött a fertőzés mértékétől. Az egyik beteg 6 hónap alatt gyógyult meg, a másiknak 13 hónapra volt szüksége, a harmadiknak pedig két évre.

Aszeptikus csontnekrózis

Az aszeptikus csontnekrózis lényegében vérellátás zavarából fakad9. A csonton belüli véráramlást számos állapot előidézheti, ilyen például a dekompressziós betegség és a trauma. A vérerek obstrukciója ischemiához vezet, így a csontszövet nem kap megfelelő mennyiségű oxigént és tápanyagokat, valamint felhalmozódnak a sejtek anyagcsere folyamatainak melléktermékei. Mivel a probléma lényegét a véráramlás zavara és az ebből következő hypoxia jelenti, nem meglepő, hogy a HBOT sikerrel alkalmazható a betegség gyógymódjaként.

Dr. Neubauer és mtsi hosszabb időn keresztül kezeltek egy búvárt HBOT-val. 38 alkalom kellett ahhoz, hogy a beteg fájdalmai csillapodjanak. Tünetei azonban visszatértek, míg végül összesen 108 kezelés után tartós javulás volt tapasztalható.

Neubauer és kollegái levonták a következtetést, miszerint az aszeptikus csontnekrózis egyértelműen hosszútávú HBOT-t kíván. Az átlagosan 20 kezelést magában foglaló rövidebb terápia is hatékony lehet a fájdalom csillapításában, de ez várhatóan nem lesz tartós. A következtetést alátámasztja egy további tanulmány is, amelyben egy betegnél 120 kezelést követően a tünetek tartós enyhülése volt tapasztalható.

Az aszeptikus csontnekrózis HBOT-programja naponta 90 perc 2,2-2,8 atmoszféra nyomáson. A beteg állapotának változását a terápia során MRI-vel és röntgennel monitorozni kell.

Résgyógyulásos csonttörés

A HBOT serketni a kollagéntermelést, ami a kapillárisok létrejöttét segíti elő. A jobb keringés jobb oxigén- és tápanyagellátást jelent, ami elengedhetetlen feltétele az osteoclast és osteoblast sejtek munkájának. A HBOT hatására kialakuló érhálózat hozzájárul a periosteum megerősödéséhez is.

A HBOT eredményességét résgyógyulásos csonttörésben elsősorban állatkísérletek igazolják. A kutatók patkányokkal, nyulakkal és embrionális csirkékkel végeztek vizsgálatokat, és megállapították, hogy a HBOT serkenti az új porc és a csontszövet kialakulását. A HBOT elősegíti a csont-transplantatumok beépülését is. 53 kutyánál alkalmazták a HBOT röviddel az átültetés után, és azt tapasztalták, hogy a postoperativ szakaszban korán alkalmazott kezelés elősegíti a csont regenerációját. Egy másik állatkísérletben, amelyben összesen 487 ízület körüli törést vizsgáltak, a szokványos orthopéd kezelés kiegészítéseként alkalmazott HBOT 10-12 nappal lerövidítette a csont regenerációjához és a seb gyógyulásához szökséges időt.

Bár egyelőre csak az állatkísérletek adataira támaszkodhatunk, a HBOT sikerrel járt egy humán páciens kezelésében is. Dr. Neubauer és munkatársa, Dr. J.R. Maxfield, Sr., olyan pácienst kezeltek, akinek kettős lábszárcsont-törése előzőleg 33 hónapon keresztül sem forrt össze. Egyértelműen úgy tűnt, hogy amputációra lesz szükség, de a beteg utolsó esélyként 60 alkalommal egy óra időtartamú HBOT-t kapott 2,2 atmoszféra nyomáson, 38 napon keresztül. A hatást rendszeres röntgenezéssel ellenőrizék. A 38. napon a röntgen összefort csontot mutatott. Ezután két hónapos utókezelésre került sor annak érdekében, hogy a gyógyulás teljes legyen. A HBOT-nak köszönhetően a beteg négy hónapon belül ismét munkába tudott állni. A két és fél évvel később készített felvételen teljesen helyreállt csont figyelhető meg.